Arcom üdén simító
mohák havas zöldje
hajnalt fakasztó
nagy fáknak törzse
tisztás szélében
puhán leselkedő
őz nyomát elmosó
ágakat reccsentő
a fehér avarba
hangtalan elrejtő
álmodó ösvényen
gyökérlépcsőn járó
a ködbe kapaszkodó
mély erdő rejtélye.
2012.12.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése