Tündérálom

"Kezem leengedem akaratlan, 

homokszem serceg az órában,

elveszett emlékek zuhannak,

s megnyugszom, már nem hajt,

nem bánt, s teret engedek,

s ha elhagy a vágy, ó ölelj nyár,

te forró nap, vállamra úgy olvadj,

takarj ragyogással, s fényedben 

megtisztulva lépek  tettre kész,

a kalásszal sárguló időben,

aratom le naprafordult  magvait,

s préselek belőle új világot,

kinyílt tündérálmot,

ott hajlék lesz kelyhe,

s tépek szép szirmokat,

ágynak, puha takarónak,

és vigyázok ébredésünk

ne hervassza, s maradjon

valóság minden napra."

2012.06.21