Köszöntő

Lopj a csendből, lesd a hajnalt, 

Hogy sóhajt harmatot a mára, 

Homlokodra így simítson, 

friss gondolatot a pára.

Indíts lassan egy hanggal, 

Pengesd lágyan húrjait, 

Sok örömmel töltse meg 

Törékeny élted napjait.

Erdőrejtély

Arcom üdén simító

mohák havas zöldje

hajnalt fakasztó
nagy fáknak törzse

tisztás szélében
puhán leselkedő

őz nyomát elmosó
ágakat reccsentő

a fehér avarba
hangtalan elrejtő

álmodó ösvényen
gyökérlépcsőn járó

a ködbe kapaszkodó
mély erdő rejtélye.

2012.12.07.

Tündérálom

"Kezem leengedem akaratlan, 

homokszem serceg az órában,

elveszett emlékek zuhannak,

s megnyugszom, már nem hajt,

nem bánt, s teret engedek,

s ha elhagy a vágy, ó ölelj nyár,

te forró nap, vállamra úgy olvadj,

takarj ragyogással, s fényedben 

megtisztulva lépek  tettre kész,

a kalásszal sárguló időben,

aratom le naprafordult  magvait,

s préselek belőle új világot,

kinyílt tündérálmot,

ott hajlék lesz kelyhe,

s tépek szép szirmokat,

ágynak, puha takarónak,

és vigyázok ébredésünk

ne hervassza, s maradjon

valóság minden napra."

2012.06.21

Kávépercek

őrölt szemek
fekete leve
reggeleknek
friss kényelme

lágyan kúszó
selymes illat
ajkadnak jó
ha még ihat

habbal tejjel
s minden egyes
kávéperccel
nyílik kedved

s elmédben
új gondolatok
így születnek
ébrednek fel.

2012.07.15.

Hajnal

 A reggeli hűvösben

még fátyol szememen,

s az álom emlékei,

keringenek csendben.

A tükörbe révedve,

arcom halvány

vonalai ragyognak,

az éjszaka repedései.

Lemosom szívemről,

hogy új reménnyel

dobbanjon tisztán

minden hajnalon."

2012.06.02.

Szimpla

Szimpla I.

"Imázs vagy varázs, 
egy rongy, egy kabát,
és szürkén lóg le válladon,
szemedben sír a fájdalom,
vigyázz, ne törd meg a fényt,
útját ha állod macskakövön
egyensúlyozva a cipőmagányon,
s így ringatóznak a színek,
passzolva illathoz s a dalhoz
mit dúdolunk mázolt falaknak
a háromlábú székek közt,
míg felmelegít a bezárt láng
s míg  emlékünkbe zárjuk
holnapra egy poros palackba."

(2012.11.25.)

Szimpla II.

Mikor visszatérsz mindig úgy fogad,
régi az újban, borban az édes,
új színnel, hanggal csendülnek benne, 
képekről hullnak ezernyi fények. 

Talányba öltözött tárgyak és székek 
azt játszák ők még fontosak és épek,
és a zűrzavaros filmkockák alatt
új gondolatot festenek a falak.

(2012.11.26.)